Robinhoz akartam futni, megakartam gyógyítani, vagy csak simán mellette akartam lenni. Már indultam is de Aaron elkapta a csuklómat.
- Ő egy Ordító!- Ezt olyan megvetéssel mondta, hogy össze rándult a gyomrom.
-Engedj el-sziszegtem.
-Nem engedhetlek oda hozzá. Mi van ha bántani fog?- kérdezte aggodalommal.
- pontosan 4 hónapja volt rá, hogy bántson és én mégis itt állok előtted. De ha bántana te itt vagy mellettem és majd megvédesz ha tényleg baj lesz-most már tényleg felhúztam magamat. Ott akartam lenni Robin mellett. Egy kis ideig gondolkodott aztán elengedte a csuklómat. Én máris Robin mellett termettem. A fejét a térdemre fektettem, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Az arca tele volt horzsolásokkal és a keze rendellenes helyzetben lógott a teste mellett. Esdekelve Aaronra néztem.
-Én nem bírom el, de a kanapéra kéne tennünk. Segíts!!-kértem. Aaron pár percig gondolkodva nézett aztán kimért mozdulatokkal felénk sétált. Robint a hóna alatt fogta meg én pedig a lábát fogtam . Így sikerült elcipelnünk a kanapéig, ott talán egy kicsit túl gyorsan is de Aaron letette a fejét a kanapéra én pedig nagyon gyengéden a lábát . Azonnal hoztam a konyhából egy vizes kendőt és elkezdtem törölgetni az arcát. Miután pár percig tisztogattam, az arca már egészen elfogadhatóan nézett ki. Aaron kiment a szobából és pár perc múlva egy elsősegély dobozzal tért vissza. Leült és elkezdte kötözni Robin kezét. Körübelül egy félórát maradtam mellette és törülgettem az arcát, inni adtam neki, és átöltöztettem Aaron egyik ruhájába,míg Aaron ki-be mozgott a szobában. Nagyon ideges és kimért volt. Mikor fél óra után Robin megmozdult jó hangosan felsóhajtottam, hogy Aaron is hallja aki éppen a konyhában volt.
- Mit csináltál? Miért jöttél utánam? Elment az eszed?-kérdeztem és próbáltam megrovóan beszélni, azonban ez nagyon nehezemre esett mivel bevallom nagyon imponált nekem, hogy idáig eljött értem.
- Otthon mindenki megijedt, hogy hova tüntél. Anyukád különösen kiakadt- alig hallottam mit beszélt mert olyan halk volt.
-Hát persze, itt mindenki tudja Ellien kívül, hogy azért jöttél, hogy mindkettőnket lemészárolj-jegyezte meg epésen Aaron.
-Én sohase bántanám Elliet bár nem bánnám ha csak mi ketten lélegeznénk a szobában-Aaron felpattant a székből ahol ült és Robin is felpróbált állni de nem sok sikerrel mert megszédült és vissza esett a kanapéra
-Aaron magunkra hagynál minket? Ha megpróbál majd megölni sikítok- tettem hozzá csak azért, hogy lássa vigyázok magamra. Aaron kevés lelkesedéssel de kiment.
-Ugye tudod, hogy mindent hall?-kérdezte kétkedve Robin
-Tudom, de legalább nincs itt, hogy meg is tudjuk, hogy mi a véleménye arról amit beszélünk.-engem se elégített ki a saját válaszom de most nem tudtam jobbal szolgálni.-Hogyan sérültél meg? Ki bántott?- Hirtelen az az érzésem támadt, hogy szét tudtam volna mindenkit tépni aki egy újjal is hozzá ért Robinhoz.
-A ház egész környéke tele van Ordítókkal. Gondolom valaki szólt nekik, hogy itt van egy Tapintó és egy Érző.-Aaron a konyhában felszisszentett,
-Te ezt mióta tudod? Mármint ezt az egészet?- nem voltam biztos benne, hogy hallani akarom a választ.
-kiskoromban elkezdtem hallani, látni, érezni dolgokat amit mások nem és akkor az egyik öreg az utcánk béli idősek otthonában elmondta, hogy mi a helyzet. Azután az lett a feladatom, hogy minden Tapintót és Érzőt felkutassak és megöljek.-pontosan úgy mondta mint mikor Aaron is beszélt erről.- Mikor megtudtam, hogy Selonban is van pár Érző, hát oda mentem, hogy megöljem őket De akkor...- még nem fejezhette be mert Aaron viharzott be a szobába.
-Mondtam, hogy azért jött, hogy megöljön mindkettőnket.-ezt futva mondta nekem és már ott is teremt Robin nyaka mögött, nyilván hogy elroppantsa azt. De mikor Aaron a nyakához nyúlt volna Robin már nem a kanapén ült hanem Aaronnal szemben állt, de nem támadt.
- Nem bántalak titeket.-Úgy mondta mintha egy kisgyerekkel beszélt volna.
-Nem, nem fogsz mert mielőtt a lányhoz érhetnél már halott leszel-vágott vissza neki Aaron és kigáncsolta. Ami ezután következett azt nem láttam tisztán mert túl gyorsan történt ahhoz.
-ELÉG!!! - erre mind a ketten abba hagyták
-Gyere Robin, elmegyünk.-és már álltam is fel a kanapéról, hogy nyissam az ajtót, de Robin és Aaron még mindig ott álltak egymással szemben. Végül Robin lépett hozzám és fogta meg a derekamat. Mikor léptem ki az ajtón a tvben megláttam, ahogy Robin Aaron felé fordítja a fejét és kivillantja tökéletes fogsorát ami, most nem szexi, hanem inkább félelmetes volt.
-Ellie.. Ő veszélyes.. Ha elmész vele meghalsz-Aaronnak nem minden szava volt tisztán kivehető, de nem is érdekelt annyira, hogy mit mond.
-Nos hála neked, már meg se lepődnék rajta ha megpróbálna megölni-vetettem oda neki foghegyről és már be is csaptam az ajtót
- Ő egy Ordító!- Ezt olyan megvetéssel mondta, hogy össze rándult a gyomrom.
-Engedj el-sziszegtem.
-Nem engedhetlek oda hozzá. Mi van ha bántani fog?- kérdezte aggodalommal.
- pontosan 4 hónapja volt rá, hogy bántson és én mégis itt állok előtted. De ha bántana te itt vagy mellettem és majd megvédesz ha tényleg baj lesz-most már tényleg felhúztam magamat. Ott akartam lenni Robin mellett. Egy kis ideig gondolkodott aztán elengedte a csuklómat. Én máris Robin mellett termettem. A fejét a térdemre fektettem, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Az arca tele volt horzsolásokkal és a keze rendellenes helyzetben lógott a teste mellett. Esdekelve Aaronra néztem.
-Én nem bírom el, de a kanapéra kéne tennünk. Segíts!!-kértem. Aaron pár percig gondolkodva nézett aztán kimért mozdulatokkal felénk sétált. Robint a hóna alatt fogta meg én pedig a lábát fogtam . Így sikerült elcipelnünk a kanapéig, ott talán egy kicsit túl gyorsan is de Aaron letette a fejét a kanapéra én pedig nagyon gyengéden a lábát . Azonnal hoztam a konyhából egy vizes kendőt és elkezdtem törölgetni az arcát. Miután pár percig tisztogattam, az arca már egészen elfogadhatóan nézett ki. Aaron kiment a szobából és pár perc múlva egy elsősegély dobozzal tért vissza. Leült és elkezdte kötözni Robin kezét. Körübelül egy félórát maradtam mellette és törülgettem az arcát, inni adtam neki, és átöltöztettem Aaron egyik ruhájába,míg Aaron ki-be mozgott a szobában. Nagyon ideges és kimért volt. Mikor fél óra után Robin megmozdult jó hangosan felsóhajtottam, hogy Aaron is hallja aki éppen a konyhában volt.
- Mit csináltál? Miért jöttél utánam? Elment az eszed?-kérdeztem és próbáltam megrovóan beszélni, azonban ez nagyon nehezemre esett mivel bevallom nagyon imponált nekem, hogy idáig eljött értem.
- Otthon mindenki megijedt, hogy hova tüntél. Anyukád különösen kiakadt- alig hallottam mit beszélt mert olyan halk volt.
-Hát persze, itt mindenki tudja Ellien kívül, hogy azért jöttél, hogy mindkettőnket lemészárolj-jegyezte meg epésen Aaron.
-Én sohase bántanám Elliet bár nem bánnám ha csak mi ketten lélegeznénk a szobában-Aaron felpattant a székből ahol ült és Robin is felpróbált állni de nem sok sikerrel mert megszédült és vissza esett a kanapéra
-Aaron magunkra hagynál minket? Ha megpróbál majd megölni sikítok- tettem hozzá csak azért, hogy lássa vigyázok magamra. Aaron kevés lelkesedéssel de kiment.
-Ugye tudod, hogy mindent hall?-kérdezte kétkedve Robin
-Tudom, de legalább nincs itt, hogy meg is tudjuk, hogy mi a véleménye arról amit beszélünk.-engem se elégített ki a saját válaszom de most nem tudtam jobbal szolgálni.-Hogyan sérültél meg? Ki bántott?- Hirtelen az az érzésem támadt, hogy szét tudtam volna mindenkit tépni aki egy újjal is hozzá ért Robinhoz.
-A ház egész környéke tele van Ordítókkal. Gondolom valaki szólt nekik, hogy itt van egy Tapintó és egy Érző.-Aaron a konyhában felszisszentett,
-Te ezt mióta tudod? Mármint ezt az egészet?- nem voltam biztos benne, hogy hallani akarom a választ.
-kiskoromban elkezdtem hallani, látni, érezni dolgokat amit mások nem és akkor az egyik öreg az utcánk béli idősek otthonában elmondta, hogy mi a helyzet. Azután az lett a feladatom, hogy minden Tapintót és Érzőt felkutassak és megöljek.-pontosan úgy mondta mint mikor Aaron is beszélt erről.- Mikor megtudtam, hogy Selonban is van pár Érző, hát oda mentem, hogy megöljem őket De akkor...- még nem fejezhette be mert Aaron viharzott be a szobába.
-Mondtam, hogy azért jött, hogy megöljön mindkettőnket.-ezt futva mondta nekem és már ott is teremt Robin nyaka mögött, nyilván hogy elroppantsa azt. De mikor Aaron a nyakához nyúlt volna Robin már nem a kanapén ült hanem Aaronnal szemben állt, de nem támadt.
- Nem bántalak titeket.-Úgy mondta mintha egy kisgyerekkel beszélt volna.
-Nem, nem fogsz mert mielőtt a lányhoz érhetnél már halott leszel-vágott vissza neki Aaron és kigáncsolta. Ami ezután következett azt nem láttam tisztán mert túl gyorsan történt ahhoz.
-ELÉG!!! - erre mind a ketten abba hagyták
-Gyere Robin, elmegyünk.-és már álltam is fel a kanapéról, hogy nyissam az ajtót, de Robin és Aaron még mindig ott álltak egymással szemben. Végül Robin lépett hozzám és fogta meg a derekamat. Mikor léptem ki az ajtón a tvben megláttam, ahogy Robin Aaron felé fordítja a fejét és kivillantja tökéletes fogsorát ami, most nem szexi, hanem inkább félelmetes volt.
-Ellie.. Ő veszélyes.. Ha elmész vele meghalsz-Aaronnak nem minden szava volt tisztán kivehető, de nem is érdekelt annyira, hogy mit mond.
-Nos hála neked, már meg se lepődnék rajta ha megpróbálna megölni-vetettem oda neki foghegyről és már be is csaptam az ajtót
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése