8. fejezet.

Eszembe jutott, hogy mikor meghalt, anyám csak egy dolgot mondott, hogy
-nem az én hibám.- Akkor mi történt a között, hogy egy kis baba volt és aközött, hogy elkezdett inni és drogozni. Én. Én történtem. Szóval talán egy kicsit mégis csak az én hibám volt.
- Minden az én hibám, csak miattam történt. De miért nem én haltam meg?? Miért neki kellett?? Miért hagytál itt, ebben a világban? Miért nem mehettem veled? - Kérdeztem zokogva, nem is Aarontól hanem inkább a húgomtól. Aaron közelebb lépett hozzám és átölelt.
- Nem. Nem lesz jobb. Soha se, talán egy idő után megszokod a fájdalmat, tudsz majd együtt élni vele, de jobb nem lesz.-És még jobban magához szorított. Nem tudom mennyi ideig ölelt de egy idő után már nem sírtam annyit. Nem azért mert nem voltam már annyira szomorú vagy mert már nem fájt annyira hanem csak nem tudtam már többet sírni. Mikor Aaron érezte, hogy már nem bőgök olyan intenzíven elengedett és szánakozva rám nézett. Meg akartam törni a kínos csendet.
- Bocs, csak.. nem is tudom valahogy kitört belőlem.- Nem azért mondtam mert tényleg sajnálltam, mert bevallom annál csodálatosabb érzést még nem éreztem amikor átölelt..
- Akkor halljuk a kérdéseket.- Mondta és még mindig szánakozva nézett
-oké, Mi vagyok?- nem hittem, hogy válaszol ezért nagyon meglepődtem mikor egy kis gondolkodás után így válaszolt.
- Ez könnyű, egy Érző- Úgy mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Te is az vagy?-Ez valahogy jobban érdekelt minthogy begolyózott vagy sem. Pedig ezt szerettem volna feltenni mint következő kérdést.
- Nem. Én nagyobb vagyok mint az érzők, én egy Tapintó vagyok.- most már biztos voltam benne, hogy nincs ki mind a négy kereke, de gondoltam, rendben ha így játszunk..
-Mi az a szellem vilag?- Emlékeztem vissza arra, hogy mit mondott Abina.
- Könnyebbet- mondta Aaron miután pár percet gondolkodott. Először Ellenkezni akartam, de féltem, hogyha ellent mondok akkor nem fog több kérdésemre válaszolni így egyenlőre annyiban hagytam de nem szándékoztam feladni.
-Rendben. Mit csinált Robb a kocsiban?
- Magához láncolt. Ezt úgy kell érteni, hogy szó szerint az övé vagy. Bizonyos mértékig nincs egyetlen szabad mozdulatod, vagy gondolatod amit nem ő irányít. Ezért nem akarsz haza menni, mert akkor távol lennél tőle azt meg nem tudná az agyad elviselni. Megbolondulnál.- Ezt olyan komolyan mondta, hogy már egy percig se hittem, hogy bolond. Inkább magamat róttam meg, hogy kétségbe vontam, hogy igazat mond-e . Pár pillanatig csak pislogtam és nem tudtam feldolgozni azt amit halottam. Egyszerűen képtelenség volt. Hogy magához láncolt? Na persze, ezt nem voltam képes feldolgozni.
-Nem, én nem azért nem akarok haza menni, mert akkor távol lennék tőle hanem mert itt jobb lenni.-Inkább magamat próbáltam győzködni mint őt.
- Ugyan már, inkább itt akarsz lenni valahol Californiában mint otthon ahol már megszokott környezeted van, ahol ott vannak a barátaid és a családod? Inkább ott lennél mint itt.-A hangjában tisztán hallatszott a megvetés . Túl sok mindent szerettem volny megtudni, ezért úgy döntöttem, hogy nem most fogok vitába kerekedni vele.
-Kik Ők? Amikor még Robb házában voltunk mikor Robb azt hitte, hogy Ők jönnek és akkor teljesen bepánikolt.
-Mikor még nem voltak emberek a világon három törzs lakott a földön, a Tapintók, az Érzők és az Ordítók. Még nem volt föld felszín de nekik nem is kellett. Olyan erősek voltak, nem csak fizikailag hanem szellemileg is, hogy nem kellett szilárd talaj ahhoz hogy járni aludni, vagy csupán létezni tudjanak. A Tapintók voltak hatalmon, mert ők voltak hármójuk közül a legerősebb. Ők parancsoltak a másik két törzsnek. Az Érzők meg is voltak elégedve ezzel mert velük jól bántak a Tapintók. De az Ordítókkal nem bántnak valami fényesen. Ők voltak a legnagyobb törzs de ugyanakkor a leggyengébb is, így a Tapintók úgy érezték, hogy elnyomhatják őket. Egyszer azonban az Érzők megelégelték, hogy elnyomják őket és megteremtették az embert. A három törzs nem ismert lehetetlent amíg meg nem jelent a fém. A fémmel tudták az Érzők leigázni a Tapintókat. Ők maguk nem érhettek hozzá, mert túl tiszták voltak hozzá de az emberek igen. Így tudták majdnem az összes Tapintót megölni. Mikor ők kerültek hatalomra felajánlották az Érzőknek, hogy ha behódolnak nekik akkor megkímélik az életüket. Mivel az Érzők nem engedelmeskedtek nekik őket is megakarták ölni az Ordítók. Csakhogy akkor már nem nagyon volt ember a hadseregükben. Mivel az emberek nem tudtak szárazföld nélkül élni így lassan meghaltak. Az Ordítók mivel gyengék voltak nem tudtak szárazföldet teremteni, felkutatták a megmaradt Tapintókat és azzal, hogy ha teremtenek szárazföldet megkímélik az életüket vissza hívták őket. A Tapintóknak nem volt más lehetőségük, hát elfogadták az ajánlatot. Megteremtették a szárazföldet. Mikor az emberek elkezdtek megint sokasodni egy idő után fellázadtak az Ordítók ellen és leigázták őket. Így lett az ember a föld ura. Azután mind a három törzs szét széledt a világban és azóta nem mutatjuk meg magunkat. Azóta is bujkálunk az emberek és egymás elöl. Az Ordítók úgy gondolják, hogy a Tapintók segítették az embereket hatalomra, mivel ő teremtették a szárazföldet, a Tapintók meg az Ordítókat gondolják felelősnek mivel ők teremtették az embert. Így mikor tehetik egymást darab számra öldösik. Az Érzők a legsemlegesebbek, őket nem bántják a Tapintók csak az Ordítók vadásznak rájuk. Mivel Robb is egy Tapintó, azt hitte hogy egy Ordító van ott a háznál. Én különösen az Ordítókra specializálódtam. Már sokat megöltem és még többet megkínoztam – Ezt Aaron úgy mondta mintha ez egy kitüntetés lett volna. Viszont nekem felfordult a gyomrom
- És a húgom? Ő mi volt?- hirtelen ez jutott eszembe az ezernyi kérdés közül amit feltehettem volna neki.
-Én nem tudhatom, talán..-nem volt ideje befejezni a mondatot, mert valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Aaron ijedten rám pillantott. Nem tudtam hova tenni az ijedséget amit a szemében láttam. Hiszen az előbb mondta hogy már sok Ordítóval végzett, és biztosak voltunk mind ketten, hogy egy Ordító van az ajtó előtt. Akkor viszont miért félt? És akkor hirtelen beugrott. Nem magát hanem engem féltett. Megakartam nyugtatni, de nem volt időm rá mert betörték az ajtót. Először nem tudtam beazonosítani , hogy lány vagy fiú az illető mert olyan piszkos volt az arca, hogy nem láttam tisztán a vonásait.
-Ellie? Jól vagy?- ezt a hangot ezer közül is felismertem volna.
-Robin, te vagy az?- a hangom remegett a határtalan boldogságtól, hogy újra láthatom őt.
-Hála égnek.- mondta megkönnyebbülve aztán összerogyott .