MI? Te meg kiről beszélsz?- nem tudtam mire vélni a dolgot. Vajon milyen ismerősöm van akit ő is ismer?
- Hát Abináról!- mondta mintha teljesen normális lenne, hogy a halott kishúgommal beszélget. Viszont én teljesen le voltam taglózva. Tehát nem vagyok dilis, nem károsodott az agyam. Akkora megkönnyebbülést éreztem. El is felejtettem, hogy ki mellett ülök és, hogy mi a helyzet.
- Szóval mesélt már róluk? Tudsz már valamit?- Kérdezte nagy mohón.Talán egy kicsit túlságosan is.
- Figyelj nem tudom, hogy miről beszélsz. Én azóta nem láttam Abinát, hogy meghalt és légy szíves ne emlegesd fel nekem.- Nem tudtam miért tagadtam le de megijesztett az a mohóság amit az arcán láttam és megint felderengett az az állatias kinézete amit a kórházban láttam. Valahogy úgy éreztem, hogy Abinát meg kell védenem Robbtól.
- Na persze! Láttam amit láttam a kórházban! Figyelj itt nem én vagyok a rossz fiú. De tudom, hogy nem tudsz vissza menni, mert valami vissza húz.-Látszott rajta, hogy ideges nagyon gyorsan beszélt, szükségem volt az új hallásomra, hogy mindent megértsek belőle.-Tudom, hogy most minden új neked, de én is éreztem, hogy valaki lezárta A Kaput és tudom, hogy most nem tudsz bemenni. Először én sem tudtam, de most már át tudok hatolni rajta.- mondta és látszólag megnyugtatta, hogy ezt elmondta és én nem akadályoztam meg ebben. Egyszerre pánikba estem. Tehát ez nagyobb dolog mint egy ki s trauma utáni kébzelődés. Ez tényleg komoly dolog. Eddig fel se fogtam, hogy mibe keveredtem.
- É-é-és most mihez kezdjek? Nem tudom, hogy mit tegyek? Fogalmam sincs, hogy mibe keveredtem és iszonyúan fáj!! Kérlek segíts!- mondtam a végső elkeseredettségemben.
-hé,hé nyugi, semmi baj! Én nem tudok mindent elmagyarázni de van egy ismerősöm aki engem is beavatott, most hozzá tartunk ő majd mindent elmagyaráz.- Fura de mintha elégedett lenne, hogy ezt váltotta ki belőlem.-Most ha megbocsátasz de még hosszú az út és gondolkodnom kell még, szóval...- mondta és valamit kihúzott a zsebéből. Még kérdőre se tudtam vonni, mert a keze túl gyors volt és valamit belém szúrt a tarkómnál. Hirtelen köd szállt körém és az utolsó emlékem az volt, hogy felismertem az injekciót amit belém szúrt aztán minden elsötétült.
Arra ébredtem,hogy a nap besüt az óriási ablakon ami az egész falat befedte. Fogalmam sem volt hol vagyok az utolsó emlékem az volt, hogy Robb belém szúrta azt az injekciót. Gyorsan felültem de talán egy kicsit túl gyorsan, mert megszédültem és vissza estem az ágyra. Mikor másodszor már sokkal lassabban keltem fel, sikerült. Lassan körül néztem, az egyik fal teljes egészében egy nagy ablak volt. Az egész szoba nagyobb volt mint otthon az egész lakásunk. Ennél szebb és giccsesebb szobát még életemben nem láttam. Egy hatalmas arany csillár volt a szoba közepén, a baldachinos ágy amiben aludtam 3szor nagyobb volt mint az otthoni ágyam és vagy 100szer kényelmesebb. Az egész ágyhuzat,paplan, minden arany volt. A szoba végében egy hatalmas kandalló volt amit látszólag már régen nem gyújtottak be. Az ágy mellett egy bőr kanapé állt. A másik fal mellett pedig egy hatalmas antik szekrény állt. A szoba padlóján egy hatalmas szőnyeg volt leterítve. Valahonnan messziről a tenger moralljását hallottam amiből arra következtethettem, hogy tenger közelben vagyok. Ez azért volt fura, mert Salonban nincs tenger és a legközelebbi tengerről amiről tudok az Californiában van. Éppen csak, hogy ezt végig gondolhattam nyílt az ajtó és egy öreg hölgy lépett be az ajtón kezében egy tálcával amin egy pohár narancslé és egy kis pirítós volt..
- Szervusz kedveském, én Katlen vagyok a házvezetőnő.- mondta kedvesen és letette az ágy végébe a tálcát.
-Hol vagyok?- kérdeztem összezavarodva.
- Hát Californiában, Robb úrfi hozott ide, nagyon elvoltál fáradva mert már aludtál. Egy egész napot át aludtál. -A szekrényben egy frissen vasalt ruhát találsz, ha megreggeliztél akkor vedd fel és és gyere le a hallba! Ott majd Robb úrfi mindent elmagyaráz.- mondta. Nem is válaszolhattam, mert már kint is volt az ajtón túl. A reggelihez nem nyúltam, mert egyszerűen nem tudtam enni. Inkább gyorsan felkaptam a ruhámat és már éppen indulni akartam amikor eszembe jutott, hogy használhatnám a képességeimet. Úgy döntöttem, hogy csak az extra hallásomat használom, mert semmi kedvem nem volt ahhoz a fájdalomhoz ami vele szokott járni ha az összeset felengedem. Így vissza ültem az ágyra és koncentráltam. Egy pár pillanatig nem történt semmi, de aztán éreztem, hogy a többi érzékszervem eltompul és minden erőm a fülembe szállt. Először csak a szobámat hallottam, azt hogy hogy eszik a férgek a szekrényt és hogy éppen egy légy iszik a narancsléből. De aztán már hallottam, hogy Katlen éppen a szennyest mossa a ház másik felében és, hogy valami nép dalt dúdol. Mikor az egész házat bejártam a hallásommal és nem éreztem senkit akkor gondoltam nincsenek itt
hon és már majdnem elfojtottam a hallásomat, amikor egy beszélgetésre lettem figyelmes, kint a kertben.
-Ahh Robb, hogy hozhattad ide?
- Figyelj Aaron tudom, hogy mit gondolsz de ő más!- ebben a hangban felismertem Robbot
-Hát nem érted ő nagyobb mint mi, sokkal erősebb. De hisz te is tudod amikor megvizsgáltam te is ott voltál.
- Ha sikerül az oldalunkra állítanunk, talán győzhetünk! És nekem csak ez számít!
- De nem érted...! Várj csak! Érzed ezt??
- Mit? Itt vannak:!- Robb hangjából tisztán hallatszott a vak rémület.
- Nem de mintha... Jézus, hiszen már felébredt! Rendben, mondom, hogy mit csinálunk. De elötte felhúzom a falat.-mondta az idegen hang aki minden bizonnyal Aaron volt. Szerettem volna még tovább hallgatózni, de ugyanúgy falba ütköztem, mint mikor Robinba néztem. A hallásomat gyorsan vissza hívtam és így vissza tért a többi érzék szervem is. Az volt a különös, hogy mióta ott voltam sokkal könnyebben tudtam bánni a képességeimmel. Mikor felkeltem az ágyról, gondoltam még nem megyek le, mert át kellett gondolnom azt amit az előbb hallottam. De még bele se gondolhattam, hogy mi volt ez mert nyílt az ajtó és belépett Aaron.
- Hát Abináról!- mondta mintha teljesen normális lenne, hogy a halott kishúgommal beszélget. Viszont én teljesen le voltam taglózva. Tehát nem vagyok dilis, nem károsodott az agyam. Akkora megkönnyebbülést éreztem. El is felejtettem, hogy ki mellett ülök és, hogy mi a helyzet.
- Szóval mesélt már róluk? Tudsz már valamit?- Kérdezte nagy mohón.Talán egy kicsit túlságosan is.
- Figyelj nem tudom, hogy miről beszélsz. Én azóta nem láttam Abinát, hogy meghalt és légy szíves ne emlegesd fel nekem.- Nem tudtam miért tagadtam le de megijesztett az a mohóság amit az arcán láttam és megint felderengett az az állatias kinézete amit a kórházban láttam. Valahogy úgy éreztem, hogy Abinát meg kell védenem Robbtól.
- Na persze! Láttam amit láttam a kórházban! Figyelj itt nem én vagyok a rossz fiú. De tudom, hogy nem tudsz vissza menni, mert valami vissza húz.-Látszott rajta, hogy ideges nagyon gyorsan beszélt, szükségem volt az új hallásomra, hogy mindent megértsek belőle.-Tudom, hogy most minden új neked, de én is éreztem, hogy valaki lezárta A Kaput és tudom, hogy most nem tudsz bemenni. Először én sem tudtam, de most már át tudok hatolni rajta.- mondta és látszólag megnyugtatta, hogy ezt elmondta és én nem akadályoztam meg ebben. Egyszerre pánikba estem. Tehát ez nagyobb dolog mint egy ki s trauma utáni kébzelődés. Ez tényleg komoly dolog. Eddig fel se fogtam, hogy mibe keveredtem.
- É-é-és most mihez kezdjek? Nem tudom, hogy mit tegyek? Fogalmam sincs, hogy mibe keveredtem és iszonyúan fáj!! Kérlek segíts!- mondtam a végső elkeseredettségemben.
-hé,hé nyugi, semmi baj! Én nem tudok mindent elmagyarázni de van egy ismerősöm aki engem is beavatott, most hozzá tartunk ő majd mindent elmagyaráz.- Fura de mintha elégedett lenne, hogy ezt váltotta ki belőlem.-Most ha megbocsátasz de még hosszú az út és gondolkodnom kell még, szóval...- mondta és valamit kihúzott a zsebéből. Még kérdőre se tudtam vonni, mert a keze túl gyors volt és valamit belém szúrt a tarkómnál. Hirtelen köd szállt körém és az utolsó emlékem az volt, hogy felismertem az injekciót amit belém szúrt aztán minden elsötétült.
Arra ébredtem,hogy a nap besüt az óriási ablakon ami az egész falat befedte. Fogalmam sem volt hol vagyok az utolsó emlékem az volt, hogy Robb belém szúrta azt az injekciót. Gyorsan felültem de talán egy kicsit túl gyorsan, mert megszédültem és vissza estem az ágyra. Mikor másodszor már sokkal lassabban keltem fel, sikerült. Lassan körül néztem, az egyik fal teljes egészében egy nagy ablak volt. Az egész szoba nagyobb volt mint otthon az egész lakásunk. Ennél szebb és giccsesebb szobát még életemben nem láttam. Egy hatalmas arany csillár volt a szoba közepén, a baldachinos ágy amiben aludtam 3szor nagyobb volt mint az otthoni ágyam és vagy 100szer kényelmesebb. Az egész ágyhuzat,paplan, minden arany volt. A szoba végében egy hatalmas kandalló volt amit látszólag már régen nem gyújtottak be. Az ágy mellett egy bőr kanapé állt. A másik fal mellett pedig egy hatalmas antik szekrény állt. A szoba padlóján egy hatalmas szőnyeg volt leterítve. Valahonnan messziről a tenger moralljását hallottam amiből arra következtethettem, hogy tenger közelben vagyok. Ez azért volt fura, mert Salonban nincs tenger és a legközelebbi tengerről amiről tudok az Californiában van. Éppen csak, hogy ezt végig gondolhattam nyílt az ajtó és egy öreg hölgy lépett be az ajtón kezében egy tálcával amin egy pohár narancslé és egy kis pirítós volt..
- Szervusz kedveském, én Katlen vagyok a házvezetőnő.- mondta kedvesen és letette az ágy végébe a tálcát.
-Hol vagyok?- kérdeztem összezavarodva.
- Hát Californiában, Robb úrfi hozott ide, nagyon elvoltál fáradva mert már aludtál. Egy egész napot át aludtál. -A szekrényben egy frissen vasalt ruhát találsz, ha megreggeliztél akkor vedd fel és és gyere le a hallba! Ott majd Robb úrfi mindent elmagyaráz.- mondta. Nem is válaszolhattam, mert már kint is volt az ajtón túl. A reggelihez nem nyúltam, mert egyszerűen nem tudtam enni. Inkább gyorsan felkaptam a ruhámat és már éppen indulni akartam amikor eszembe jutott, hogy használhatnám a képességeimet. Úgy döntöttem, hogy csak az extra hallásomat használom, mert semmi kedvem nem volt ahhoz a fájdalomhoz ami vele szokott járni ha az összeset felengedem. Így vissza ültem az ágyra és koncentráltam. Egy pár pillanatig nem történt semmi, de aztán éreztem, hogy a többi érzékszervem eltompul és minden erőm a fülembe szállt. Először csak a szobámat hallottam, azt hogy hogy eszik a férgek a szekrényt és hogy éppen egy légy iszik a narancsléből. De aztán már hallottam, hogy Katlen éppen a szennyest mossa a ház másik felében és, hogy valami nép dalt dúdol. Mikor az egész házat bejártam a hallásommal és nem éreztem senkit akkor gondoltam nincsenek itt
hon és már majdnem elfojtottam a hallásomat, amikor egy beszélgetésre lettem figyelmes, kint a kertben.
-Ahh Robb, hogy hozhattad ide?
- Figyelj Aaron tudom, hogy mit gondolsz de ő más!- ebben a hangban felismertem Robbot
-Hát nem érted ő nagyobb mint mi, sokkal erősebb. De hisz te is tudod amikor megvizsgáltam te is ott voltál.
- Ha sikerül az oldalunkra állítanunk, talán győzhetünk! És nekem csak ez számít!
- De nem érted...! Várj csak! Érzed ezt??
- Mit? Itt vannak:!- Robb hangjából tisztán hallatszott a vak rémület.
- Nem de mintha... Jézus, hiszen már felébredt! Rendben, mondom, hogy mit csinálunk. De elötte felhúzom a falat.-mondta az idegen hang aki minden bizonnyal Aaron volt. Szerettem volna még tovább hallgatózni, de ugyanúgy falba ütköztem, mint mikor Robinba néztem. A hallásomat gyorsan vissza hívtam és így vissza tért a többi érzék szervem is. Az volt a különös, hogy mióta ott voltam sokkal könnyebben tudtam bánni a képességeimmel. Mikor felkeltem az ágyról, gondoltam még nem megyek le, mert át kellett gondolnom azt amit az előbb hallottam. De még bele se gondolhattam, hogy mi volt ez mert nyílt az ajtó és belépett Aaron.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése