5,fejezet

Egyik nap mikor éppen az ágyamon feküdtem és zenét hallgattam . Kopogtatást hallottam az ajtómon be se invitálhattam mert az anyám rögtön belépett. Ez meglepett. Most először akartam tényleg használni a képességeimet, hogy megtudjam miért van itt, de ugyanakkor féltem, hogy ha egyszer kiengedem a képességemet, soha nem tudom majd vissza fojtani.
- Szia Ellie.- Mondta óvatosan. Szép lassan kezdtem felengedni belőlem az erőt. Egy ideig ment is de aztán hirtelen kirobbant belőlem. Ez még fájdalmasabb volt mint élősszőr amikor megtapasztaltam a képességemet. Hirtelen minden sokkal erősebb lett. Láttam a szobám minden egyes pontját. Még azt is láttam, hogy szobám falán a legyek hogyan szálltak fel. Olyan sok minden szakadt rám egyszerre hogy összeestem volna ha nem az ágyon feküdtem volna. Annyira intenzív volt minden, hogy csak a sokadik percben vettem észre, hogy anyám is a szobában van.
.Szóval úgy gondoltam, hogy nagyon kevés időt töltünk együtt és mi lenne ha csinálnánk egy anya-lánya délutánt??- Kérdezte. Éreztem, ahogy a vér a szívébe árad. A szíve nagyon gyorsan dobogott és alig észrevehetően remegett a szája. Innen láttam, hogy nagyon ideges a válaszom miatt.
-Figyelj anya ezt ne erőltessük, jobb nekünk így, hogy külön -külön úton járunk.-mondtam. Próbáltam nem meg bántani, de nagyon nehéz volt úgy beszélni, hogy már sajgott a fülem a hangzavartól ami körül vett. Nehezen tudtam nyugodtan beszélni csak vissza akartam menni a zene és a repp világába, szerettem volna vissza tenni a fülhallgatómat a fülembe . Anya nehezen fogadta a hírt. Egy percig megemelkedett a pulzusa és a szív dobogása is gyorsabb lett de utána megnyugodott. Látszott, hogy megsértődött mert az arcán a szem fölötti ráncok meg mélyültek de látszott rajta, hogy belenyugodott. Felállt és kiment. Amint becsukta az ajtót, vissza tettem a fülhallgatómat. Még nem tudtam bele mélyülni igazán a zenébe, mert hangos dudálás hangzott fel a házunk előtt. Felálltam és az ablakhoz mentem, igazából örültem ennek a hangnak, mert ezt a hangot már sokszor hallottam. Ez azt jelentette, hogy Layla végre megbocsátott azért amit le se követtem. A ház előtt Layla kocsija állt de nem Layla, hanem Robb ült a volán mögött. Nem tudtam mire vélni a dolgot így arra jutottam, hogy biztos azt hiszi Layla itt van, ezért gyorsan felvettem az első dzsekimet amit megláttam a szekrényemben és az első farmert. Gyorsan lerobogtam a lépcsőn és felvettem a táskámat. Reméltem ha megtudja Robb, hogy Layla nincs itt még elvisz az iskolába. Feltéptem az ajtót és Robb fürkésző pillantásával találtam szemben magamat.
-Szia, Layla nincs itt. Ha őt keresed..- mondtam elbizonytalanodva mikor láttam az arcán a sejtelmes mosolyát.
-Tudom, nem őt keresem téged akartalak látni. Jól vagy? Úgy láttam nagyon ki vagy.- mondta ugyanaz a sejtelmes mosollyal a arcán. Egy kicsit meglepetten válaszoltam, mert meglepődtem, hogy ilyen kedves velem.
- háát, őő köszi jól vagyok. Ha nem őt keresed azért bevinnél a suliba??- kérdeztem egy kicsit félénken, mert az első meglepetésből felucsodva vissza emlékeztem arra amikor először felébredtem a műtét után és azt az állatias kifejezést láttam rajta.
- persze, hogy elviszlek. Csak előtte még beugrunk valahova!- mondta és ez nem úgy hangzott mint egy kérdés hanem mint egy parancs. Így hát beugrottam a kocsiba és elűztem a rossz gondolatokat a fejemből. Egy ideig az iskola felé mentünk de aztán elfordultunk és az autópályán kötöttünk ki. Először nem szóltam semmit de mikor már fél órája az autópályán voltunk és nem volt semmi jele annak, hogy vissza fordulnánk mikor éppen kérdőre vontam volna őt ezért felém fordult.
. Már megtudtál róla valamit? Nekem pár hete üzent és azt mondta nem beszéltetek túl sokat.-mondta elgondolkodva.