Egy kórházban ébredtem a gép pittyegésére. Fura mintha élesebbek lettek volna érzékeim, éreztem a vérem dobogását amint a szerveimben kering, hallottam, hogy a szobám előtt a nővér valakivel beszél a telefonon, sőt még azt is hallottam, hogy a telefonban a férfi mit mond. Hallottam hogy valaki közeleg a szobám felé. Selia volt, nem is tudtam eddig milyen gyönyörű Mintha nem is láttam volna eddig tisztán. Iszonyúan fájt mindent és mindenkit éreztem, mintha nem én lennék a világ része, hanem a világ az én részem. Mindent éreztem, hogy a por, hogy lepi el a szememet,hogy a levegő hogyan mozog a szobában, minden olyan erős volt. A fénytől majdnem megvakultam és a hangzavartól ami körül vett majdnem meg süketültem. Minden szagot éreztem, minden hangot hallottam és mindent láttam. Szörnyű volt. Nem tudtam, hogy mi van velem, nem értettem semmit de ez már túl sok volt. És egyre erősödött amint elmúlt az altató hatása, mert valahonnan tudtam, hogy elaltattak, éreztem hogy az altató hogy ürül ki a szervezetemből. Annyira elfoglalt a fájdalom és az hogy a körülöttem lévő világot szemléltem, hogy el is felejtkeztem Seliáról.
- hé, hogy vagy?- kérdezte aggódva, éreztem ahogy a hangja megremeg mikor a mondat végére ér. És láttam a vörös színt a szeme alatt, ami azt jelentette hogy sírt. Láttam amint az izzadság lepereg a nyaka oldalán és láttam a szemében a sajnálatot és a szánakozást. Az illata gyengén de érezhetően hasonlított az orvosokéra ami azt jelentette, hogy sokat várt rám. Még a cigi és a csipsz meg egy kis Red Bull is érződött rajta.
- én nem is tudom, olyan fura minden, mi történt velem??- kérdeztem össze zavarodva. A fájdalom lassan elviselhetetlenné vált, de mikor Seliára koncentráltam már nem fájt annyira.
- Hát miután, elájultál megpróbáltalak fel ébreszteni, de nem sikerült. Aztán mikor láttam, hogy nem fogsz fel kelni, hívtam a mentőket, ők meg azt mondták, hogy súlyos agy vérzésed van és hogy kritikus az állapotos, azonnal be kell vinni a kórházba. Azonnal fel vittek a műtőbe de mikor elaltattak és kezdték volna műtétet valami fura rohamot kaptál és nem tudtak megműteni. Ennek már három napja.- mondta, és éreztem, hogy magát vádolja. Nem igazán értettem hogy mi van velem de már nagyon idegesített hogy nem értettem semmit. Nem tudtam válaszolni mert megjelent az ajtóban Layla és a barátja Robb.
-Ó édesem! Jól vagy?? Mióta elájultál én halál félelemben voltam. Hogy vagy?? - Kérdezte Layla. Sokkal szebb volt mint gondoltam volna, a szemében nem az aggodalom és a félelem ült mint Seliáéban hanem, a megnyugtató nyugalom. Hirtelen minden megszűnt. Nem láttam többé, nem hallottam és nem éreztem semmit csak a megnyugtató csöndet, aztán pedig a sötétséget ami egyre és egyre jobban magába szippantott aztán már nem láttam semmit a kórházi szobából csak a sötétséget. Egy ismerős hangot hallottam magam mellöl
-Ellie!Végre megjöttél, már nagyon vártalak.- mondta megrovóan és mégis ráérősen a hang.
-Abina? Te vagy az?? hol.., hol voltál?? És miért hagytál ott?? Várjunk csak., Te élsz?- kérdeztem meglepetten és már végkép nem értettem semmit, de végre magam mellett tudhattam őt és pillanatnyilag csak ez számított.
- Most erre nincs idő. Nem maradhatsz sokáig, neked még dolgod van lent. Valamit nem mondtam el, mikor még éltem. Én voltam A Föld Lánya.- mondta sietve, ráérős stílusa, eltűnt helyette félelem érződött a hangjában.- Az volt a feladatom, hogy megvédjem őket, a Szellem világtól. De nem tudtam teljesíteni a feladatomat mert elragadtak. Most már biztonságban vagyok, de ők még nem. Most tudtam csak a képességeimet átadni neked, mert eddig nem volt biztonságos. De most már meg kell védened őket.- mondta sietve.-Most mennem kell, de majd később vissza jövök.- És vége lett az egésznek. Újra ott voltam a kórházi szobában, és újra Layla csacsogását hallgattam, hogy milyen szörnyű az isi nélkülem. Ő sokkal nyugodtabb volt mint Selia, de Robb mind kettőjüket lekörözte. Csak figyelt némán és érdeklődően. Nem tudtam mire vélni a szemét. Még sohase láttam igazából a szemét, valami őrült fény lobogott benne. Őt is sokkal jobban láttam mint azelött, de ő egyáltalán nem olyan volt mint, mikor a baleset előtt megismertem. Volt benne valami állatias. Nem a kinézetében csak ahogy, járt vagy ahogyan nézett. Nem tudtam volna megmondani, hogy mi változott meg benne de valami biztosan.
-És képzeld, Kataraszta Prof. nyilvánosan bejelentette, hogy te vagy a kedvence.....-folytatta tovább Layla.
Nem is figyeltem rá mert túlságosan is le voltam taglózva attól amit a halott kishúgom mondott. A következő pár órában ők hárman voltak csak a szobában, és nagyrészt csöndben ki-ki a saját gondolataiba merült. Én amikor nem aludtam, Abina pár mondatán gondolkodtam. Mi az hogy a Föld Lánya? Szellem Világ?? Az meg mi? És kiket kell megvédeni??Minél többet gondolkodtam rajta annál biztosabb voltam, hogy begolyóztam. Mikor épp szólni akartam Laylának, hogy hívja az orvost. Belépett Ő! Nehéz,de mégis könnyed volt a járása. Nem is láttam, hogy mi van rajta mert rögtön a szemét néztem. Fura nála nem éreztem rajta semmit de mégis ő valahogy más volt. Nem éreztem semmit nála, de mégis mintha ő lett volna abban a szobában a ” legközlékenyebb” . Oda ment Seliához és szájon csókolta.
- hé, hogy vagy?- kérdezte aggódva, éreztem ahogy a hangja megremeg mikor a mondat végére ér. És láttam a vörös színt a szeme alatt, ami azt jelentette hogy sírt. Láttam amint az izzadság lepereg a nyaka oldalán és láttam a szemében a sajnálatot és a szánakozást. Az illata gyengén de érezhetően hasonlított az orvosokéra ami azt jelentette, hogy sokat várt rám. Még a cigi és a csipsz meg egy kis Red Bull is érződött rajta.
- én nem is tudom, olyan fura minden, mi történt velem??- kérdeztem össze zavarodva. A fájdalom lassan elviselhetetlenné vált, de mikor Seliára koncentráltam már nem fájt annyira.
- Hát miután, elájultál megpróbáltalak fel ébreszteni, de nem sikerült. Aztán mikor láttam, hogy nem fogsz fel kelni, hívtam a mentőket, ők meg azt mondták, hogy súlyos agy vérzésed van és hogy kritikus az állapotos, azonnal be kell vinni a kórházba. Azonnal fel vittek a műtőbe de mikor elaltattak és kezdték volna műtétet valami fura rohamot kaptál és nem tudtak megműteni. Ennek már három napja.- mondta, és éreztem, hogy magát vádolja. Nem igazán értettem hogy mi van velem de már nagyon idegesített hogy nem értettem semmit. Nem tudtam válaszolni mert megjelent az ajtóban Layla és a barátja Robb.
-Ó édesem! Jól vagy?? Mióta elájultál én halál félelemben voltam. Hogy vagy?? - Kérdezte Layla. Sokkal szebb volt mint gondoltam volna, a szemében nem az aggodalom és a félelem ült mint Seliáéban hanem, a megnyugtató nyugalom. Hirtelen minden megszűnt. Nem láttam többé, nem hallottam és nem éreztem semmit csak a megnyugtató csöndet, aztán pedig a sötétséget ami egyre és egyre jobban magába szippantott aztán már nem láttam semmit a kórházi szobából csak a sötétséget. Egy ismerős hangot hallottam magam mellöl
-Ellie!Végre megjöttél, már nagyon vártalak.- mondta megrovóan és mégis ráérősen a hang.
-Abina? Te vagy az?? hol.., hol voltál?? És miért hagytál ott?? Várjunk csak., Te élsz?- kérdeztem meglepetten és már végkép nem értettem semmit, de végre magam mellett tudhattam őt és pillanatnyilag csak ez számított.
- Most erre nincs idő. Nem maradhatsz sokáig, neked még dolgod van lent. Valamit nem mondtam el, mikor még éltem. Én voltam A Föld Lánya.- mondta sietve, ráérős stílusa, eltűnt helyette félelem érződött a hangjában.- Az volt a feladatom, hogy megvédjem őket, a Szellem világtól. De nem tudtam teljesíteni a feladatomat mert elragadtak. Most már biztonságban vagyok, de ők még nem. Most tudtam csak a képességeimet átadni neked, mert eddig nem volt biztonságos. De most már meg kell védened őket.- mondta sietve.-Most mennem kell, de majd később vissza jövök.- És vége lett az egésznek. Újra ott voltam a kórházi szobában, és újra Layla csacsogását hallgattam, hogy milyen szörnyű az isi nélkülem. Ő sokkal nyugodtabb volt mint Selia, de Robb mind kettőjüket lekörözte. Csak figyelt némán és érdeklődően. Nem tudtam mire vélni a szemét. Még sohase láttam igazából a szemét, valami őrült fény lobogott benne. Őt is sokkal jobban láttam mint azelött, de ő egyáltalán nem olyan volt mint, mikor a baleset előtt megismertem. Volt benne valami állatias. Nem a kinézetében csak ahogy, járt vagy ahogyan nézett. Nem tudtam volna megmondani, hogy mi változott meg benne de valami biztosan.
-És képzeld, Kataraszta Prof. nyilvánosan bejelentette, hogy te vagy a kedvence.....-folytatta tovább Layla.
Nem is figyeltem rá mert túlságosan is le voltam taglózva attól amit a halott kishúgom mondott. A következő pár órában ők hárman voltak csak a szobában, és nagyrészt csöndben ki-ki a saját gondolataiba merült. Én amikor nem aludtam, Abina pár mondatán gondolkodtam. Mi az hogy a Föld Lánya? Szellem Világ?? Az meg mi? És kiket kell megvédeni??Minél többet gondolkodtam rajta annál biztosabb voltam, hogy begolyóztam. Mikor épp szólni akartam Laylának, hogy hívja az orvost. Belépett Ő! Nehéz,de mégis könnyed volt a járása. Nem is láttam, hogy mi van rajta mert rögtön a szemét néztem. Fura nála nem éreztem rajta semmit de mégis ő valahogy más volt. Nem éreztem semmit nála, de mégis mintha ő lett volna abban a szobában a ” legközlékenyebb” . Oda ment Seliához és szájon csókolta.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése