2011. február 8., kedd

Új kezdet..

Nyitottam egy új blogot. Nekem nem nagyon tetszett ez a történet, ezért mot újjal próbálkozom.  Remélem az a blog is olyan sok látogatót és kedves szót megél mint ez :) Sőt remélem még többet is :D  A blog címe: http://butterflys-land.blogspot.com/ még nincs fenn egy fejezet sem de a töri leírását már megkaptátok :) Látogassátok sokan :)
Azért ezt  a törimet is befelyezem. Eléggé össze kaptam és még a helyesírási hibákat sem javítottam ki. :(
Lehet hogy még folytatni fogom de nem valószínű :)


-Tehát miattam megyünk el?- Meredith teljesen le volt döbbenve. A szobámban volt az egész kis csapat: James az ágyamon ült, mellette Selia hasalt és éppen körmöt  festett,  a szoba végében állt Meredith és melette Luke. Én a földön ülltem Robin ülében(Mikor jobban bele gondoltam ebbe a Harry dologba rájöttem, hogy a Robin jobban illik rá). 
-Em, nem csak miattad. Ellienek is el kell tünnie a városból, őt is üldözik.- próbálta nyugtatni Luke.
-Igazából én megtudnám védeni Elliet..- kotyogott közbe Robin de mielött még folytathatta volna a karjába csíptem majd jelentőségteljesen Meredith elkínzott arcára néztem és vissza rá.
-Ja, nem úgy értettem Meredith.- fordult Meredith felé Robin. Még a vak is láthatta, hogy mennyire bántja az, hogy miatta megy el a szülővárosából 5 barátja.  Meredith bátoritóan rá mosolygott Robinra de ez inkább egy vicsorgás volt. Nekem a legkevésbé se volt kedvem Meredithszt vigasztalni de tudtam, hogy nem teszi meg helyettem senki sem.
-Meredith nem miattad megyünk el. Egy barátomat megyünk meglátogatni. Fock engem üldöz és ha engem üldöz akkor titeket is. Ez az új információ, hogy téged is meg akar kapni csak felgyorsítja, a már amúgyis eltervezett dolgokat.- ez nem hangzott túl megnyugtatóan de látszólag Meredithnek pont ez kelett mert az elkínzott arcára pillanatok alatt mosolyt varázsolt és bólintott. Ismertem már annyira, hogy tudjam csak kívülről van jól, igazából még mindig bántja a dolog. De én ezzel most nem akartam foglalkozni.
-Szóval mikor indulunk?-kérdezte Selia miközben a körmeit nézegette. Olyan volt mintha nem arról beszélgettünk volna, hogy elszökünk.  Én akaratlanul is elmosolyodtam. Hiszen csak ő tudta ezt a dolgot ilyen félválról venni.
-Még nem tudom .. Valami érhető sztorit kell kitalálnunk.- mondtam és össze rezzentem, mikor arra gondoltam, hogy hogy fogom ezt megmagyarázni Anyámnak. Robin elkezdte simogatni a vállamat és innentől kezdve nehezen tudtam összpontosítani másra mint a lángoló  tűzre ami a keze nyomában járt.
-Nekem ez nem nagy probléma. Anyám azt se tudja, hogy élek, apám meg többet van a kocsmában mint otthon. Szerintem fel sem fog tűnni neki, hogy már nem vagyok otthon.- jegyezte meg csendesen James. A hangjában lévő közönyt rosszabb volt hallani, mint a szomorúságot. Mindenk Jamesre nézett még Selia is abba hagyta a köröm festést. Mindegyikőnk szemében szánalom és meglepetés tükröződött.- Ez nem nagy dolog. Már kiskorom óta így van.- és felhúzta a rövid újjú pólóját a karján, hogy megmutassa a szörnyű bevérzéseket amik pár évesek lehettek, mert már egészen elszineződhettek. Mi  még jobban meglepődtünk. Már tudtam, hogy mért  menekült a drog világába. Egy ilyen apával. Senki nem szólalt meg, de Selia azonnal átkarolta.  James eőször nem értette, hogy miért tette ezt de végül viszonozta Selia ölelését. Hosszú percekig nem váltak el.
-Én egyedül élek, tehát nekem sem lesz nehéz  eltűnnöm.- mondta Robin. Én egyszeriben  nagyon elkezdtem fülelni. Robin szinte semmit sem akart elárulni az életéről. Én próbáltam kihúzni belőle azokat a minimális információkat belőle amit úgy éreztem, hogy  illendő lenne megosztani velem, de semmit nem árult el. Eddig.
-És senki se lenne akiek hiányoznál? Aki keresni kezdene??- kérdeztem és nagyon ügyeltem, hogy  ez a kérdés úgy hangozzon, mintha  csak a szökésről lenne szó. Robin, Seliára nézett és megrázta a fejét, Selia lassan bólintott.
-Nem. Senki sincs.- mondta nekem, de közben rám sem nézett. Meredith mág mindig Lukeval lakott együtt, tehát nekik sem kell  a szüleik miatt agódniuk.  Kopogtak az ajtón, de nem várták meg hogy válaszoljak mert  az ajtó már nyílt is. Anya lépett be. A szeme nedves volt a sírástól.  Én kipattantam Robin öléből és a következő pillanatban már Anya melett voltam.
-Anya, mi a baj?-kérdeztem félve Anyától.
-Layla.- kezdte de nem tudta folytatni mert elfogta a sírás. tudtam, hogy nem fogok belőle semmit kihúzni ezért  kérlelően Seliára néztem. Ő megértette mit akarok és Anya felé lépett.  Becsukta a szemét és megérintette Anya karját.
-Valami  Baja van Laylának, de nem tudom mi pontosan. Korházan van. A Megyeiben.- mondta zavarodottan Selia.- Sajnálom Ellie többet nem tudok, anyád nagyon össze van zavarva.
-Én nem tudok menni. Nem hagyhatom így itt anyát.- mondtam  a srácoknak. Meredith bólintott.
-Majd mi be megyünk, te maradj itt vele.- mondta és magával húzta Luket. Selia és James követte őket. Robin  habozott hogy menjen-e. Tudtam, hogy be akar menni de úgysem fog itt hagyni engem. Én sem akartam hogy bemenjen de tényleg kellett egy kis időt töltenem az anyámmal.
-Menj csak. Nekem még beszélnem kell anyával.- láttam a szemén. azt hogy nem akar bemenni. Én sem akartam elválni tőle de az anyám mégis csak az anyám. Ő bólintott és kiment a szobából. Amint kilépett éreztem, hogy egy hatalmas űr tátong a szívemben. Utána akartam kiálltaní hogy jőjjön vissza, de nem tettem. Lassan anya felé fordultam.
-Anya. Nincs semmi baj.- próbáltam nyugtatn de ez elég nehéz volt, mivel én is nagyon ideges voltam. Tudtam, most kell erőrukkolnom a szökéssel. Nem akartam hazudni neki. Bárcsak lenne valamilyen olyan képességem hogy  tudjam írányítani a tudatát. Most is belém a csapott a hiány érzett, mint mindenkor mikor az erőmre gondoltam. Az erőmre amit elhasználtam mikor megmentettem Robint. Hirtelen nagyon mérges lettem Robinra. Miért nem halt meg?  Akkor még az ő erőjét is megkaphattam volna. Kegyetlen mosolyra húzodott a szám mikor elterveztem, hogy hogy fogom megölni Robint az erőjéért.
-Kicsim.. Szeritnem Laylának komoly baja van.- mondta tétován Anya. Az ő hangja ráncigált vissza a valóságba. Hogy megöljem Robint? Elnevettem magamat. Hogy ez milyen  abszurd.
-Anya, én nagyon szeretlek. És tudom, hogy te is engem.- kezdtem, de elég vontatottan.- De el kell mennem. És nem jöhetek vissza.- anya egy percig sem ellenkezett. Valószínüleg tudta, hogy nincs értelme. Csak a nyakamba borult és azt ismételgette hogy szeret. Én viszonoztam az ölelését. Pár percig lehettünk így, mikor egy egészen kicsit megmozdult a föld. Én rögtön elengedtem anyát.
-Érezted ezt?-kérdeztem. Ő nemet intett. Én fel akartam hívni, Robint mert valahonnan tudtam, hogy természet felettivel van dolgunk. De miközben a telefonhoz futottam éreztem, hog elnyel valami sötétség. Egyre homályosabb lett minden. Még egy pillanat és már teljesen elsötétült minden. 
-Ellie. Nincs semmi baj.- rögtön felismertem Abina hangját.- Anya jól van. A földrengés csak az én jelzésem volt, hogy hamarosan meglátogatlak. Nagy baj van idelenn. Aaront megtámadták, a Tapintók elbugtak. – a hangja szilárd magabiztoságról és félelemről árulkodott.  Én mint minden stress helyzetben,  pontosan tudtam hogy mit csináljak.
-Abina majd mi elintézzük.-mondtam szilárd nyugalommal. A hang nem válaszolt de hirtelen megint otthon lettem. Pontosabban Robin karjai között.  És akkor már tudtam, mit fogunk tenni. Először kiszabadítjuk Aaront, aztán megkeressük Robbot  és szembeszálunk az ellenséggel, és nyerni fogunk. Honnan tudtam, hogy sikerülni fog? Sehonnan. Csak tudtam. Lassan Robin szemé néztem és láttam a szemén, hogy ő is tudja mind ezt és azt is amit én tudok. Hogy nyerni fogunk. Mikor  körül néztem láttam az összes társamat. Melegség töltötte el a szívemet.
-Holnap indulunk.- mondtam egyszerűen. Mindenki tudta, hogy mire gondolok és bólintottak.  Tudtam, hogy nehéz és hosszú út áll elöttünk de nem érdekelt. Mert abban a pillanatba boldog voltam a barátommal és a barátaimmal.
 Abban a pillanatban..

2 megjegyzés:

Elektraa írta...

SZia! Most fejeztem be eddig elolvasni a torid, és annyira de annyira tetszik!!!! Meg ilyen Jo torit nem olvastam. Vègre nincs semmi vampir , egyeni Es szép. Jól fogalmazol és keves hibad van. Most szomorù vagyok mert nem szeretnem hogy befejezd a torid, hiszen most van a legjobb resz! Kèrlek szèpen siess a kovivel mert megesz a kivancsisag a torid iránt! :) üdv.: elektraa

Elektraa írta...

szia meglepi nalam: www.elektraa97.blogspot.com

Megjegyzés küldése